Egy nap Somlyó hegyen-Túra a kutyával, étterem lisztérzékenységgel.

Ma Somlyó hegyen kirándultunk, az ALÁBBI tanösvényen mentünk végig, és mit ne mondjak nagyon élveztem! Éppen kellemes hosszúságú, mire komolyabban is elfáradna az ember, visszaér a Fáyi Présház Étteremhez, ahol egy jót lehet ebédelni. Mi legalábbis így tettünk. A 15 éves húgommal, a szüleimmel, és Lotti kutyámmal (1,5 éves múlt) tettük meg ezt a távot. Azaz csak tettük volna, mivel bekavarodtunk az erdőbe és teljesen máshol lyukadtunk ki. Ugyanis a túra közepe felé, a nagyösvényről egy kisösvény nyílott és az útjelző tábla enyhén arra jelzett (gyanítom hogy átfogatták.) Ennek nem szabad bedőlni, tovább kell menni egyenesen (felismerhető, mert utána egy kút/kemence szerű betonhengeren (látótávolságnyira van) ki van írva, hogy 288, 3 (azthiszem ennyi) méter magasan vagyunk (ez a hengerben lévő fatáblácskán kell hogy legyen). Na arra kell továbbmenni és átmenni egy ilyen kis lezárásos valamin... olyan fasorombó szerű, ami azthiszem az autókat gátolná meg a továbbjutásban (legalábbis régen biztos ez volt a feladata) és amint ezen továbbmentetek, rendesen folytathatjátok a túrát.

A túra elején elemében van mindenki, még az emelkedőn is száguldás van.

Aki lemarad, azt nem várjuk ám meg! :D

Ez a kép a tanösvénytől nem messze készült, csodás lehet itt élni. 

A túra során jó pár tábla jelzi a mögötte lévő növény nevét magyarul és latinul is.

Van egy kilátó az útvonal mellett közvetlenül. Ez a kép nem ott készült, de ezzel bizonyítom, hogy nem kell a kilátóba mászni a szép kilátásért .

A szikla királynője. Errefelé lovagolnak is.

Nem tudom, hogy milyen bogár, de már rajta vagyok az ügyön!

A kilátó.

Remélem ezekkel a képekkel sikerült valamennyit átadni a túra élményéből.

És most a Fáyi Présház étteremről pár szót!

Nagyon hangulatos (KUTYABARÁT!!!) étteremről beszélünk. Amint megérkeztünk, helyet is foglalhattunk egy műanyagsátorszerű helyen, ami a kinti résznek felelt meg, de védett a széltől és esőtől is. Lottinak a kedves pincérek rögtön hoztak is egy nagy tálkában vizet, mi pedig megkaptuk az étlapot. Lisztérzékenyeknek információul, hogy mind a Bűbájos csirke (sós burgonyával kértem) (Ez konkrétan házi készítésû áfonya lekvárral, narancs karikákkal, camembert sajttal rakott csirkemell, kemencében sütve.) mind a Csirkemell mester módra (a csirkemellet sonkával, lilahagymával, paprikával, paradicsommal, füstölt sajjtal, baconnal kemencében pirosra süt) glutén mentes. A pincérek mindannyian tisztában voltak a glutén fogalmával, és nagyon kedvesek és segítőkészek voltak végig. Az összes adag igazán emberes, éhesnek kell lenni hozzájuk. (ami maradt, elrakattuk Lottinak) Érdekesség hogy a fél adag tényleg fele annyiba kerül.
Mivel szerdán mentünk, minden ételre kaptunk 30% kedvezményt, de ez nem vonatkozik italokra, hidegtálakra, és a szerdára eső ünnepnapokra.
Az étteremben árulnak finom kézműves sört (amit mi lisztérzékenyek nem fogyaszthatunk), de a bio szőlőlevet érdemes kipróbálni! Nagyon finom volt. ;)
Akit érdekel az irodalom (és nincs vele kutya) az bent a belső részben jobban fog szórakozni, mert nagyon hangulatos festmények és irodalmi utalások vannak a falon.
Szerintem egy próbát mindenképpen megér.

(És megjegyezném, senki által nem vagyok szponzorálva, az étterem tényleg jó :D )

Remélem tetszett a bejegyzés és érdekesnek/hasznosnak találtátok. :)